szofinak

Kicsi Szofi!

Ma reggel korábban ébredtem. Szándékosan. November van. Sötét van odakint. Rátok nézek. Édesanyád félig elterül rajtad. Tegnapelőtt te voltál felül. Egyszer fent, egyszer lent. "Jó reggelt, Szofi!" Adok neked egy puszit. Persze csak édesanyád után. Erre nagyon figyelek. Édesanyád is nagyon figyel. Volt már, hogy hibáztam. Ilyenkor ő másképp néz rám. Kitalálom, mire gondol. Mindig ugyan arra. A bizonytalanság is veled együtt költözött belé. Te nem reagáltál. Hogy is tudtál volna? Betakartalak titeket. Ez is valami új. Mióta te létezel, édesanyád képtelen fázni. Nem használ takarót. Eddig használt, többet is egyszerre, Azt hittem ismerem őt. Naív vagyok. Tudatlan. Furcsa dolog ez a terhesség. 
Kikelek az ágyból. Izgatott vagyok. Pisilek, arcot mosok. Sohasem fordítva. Bizsereg az agyam, a gondolataimat kémlelem. Öt óra van hat helyett. Mit csinálok tulajdonképpen? Elmosolyodok. Neked írok levelet, Szofi. Reggel, este helyett. Léteznek reggeli és esti gondolatok? Vagy csak gondolatok léteznek? Köpök egyet, miközben ezen gondolkodom. A mentol felébreszt, de már a kávéra gondolok. Egy gombot nyomok be. Minden pillanatok alatt történik. Gőzölög a kezem. A pohár eltűnik benne. Már az ablakban állok, kifelé bámulok. Befelé nézek. Éles a kontraszt. Nem így szoktam. De ez a reggel más. 
Éjszaka egy emberrel voltam. Gondolataimban. Nem aludtam, nem tudtam. Ma vele találkozom. Az én világomat adom, hogy az övét megértse. Bőkezű vagyok, ez a munkám. Megoszthatom-e a gondolataimat a klienseimről a meg nem született lányommal? Furcsa kérdés. Ez egy reggeli gondolat. Nem viszem be szupervízióba. 
Mocorgást hallok. Fény szűrődik át a gőzfelhőn. A mosdóban vagy most édesanyáddal. Állandóan pisil. Miattad Szofi. Wc-től wc-ig éli az életét. Minden más lényegét vesztette. A lefolyó víz zubogása is ismerős lesz, Szofi. Egy pillanat telik. Ismét csend van. Együtt voltunk kicsi lányom.
Éjszaka féltem. Pontosan tudom az idejét. Akkor történt, amikor rád gondoltam. Féltem. Most is érzem. Félek és szeretek. Együtt érzem a kettőt. Furcsa érzés ez a terhesség. Furcsa érzés apává válni. Azért félek, hogy szerethessek. Téged. Miközben magamat féltem. Összezavarodtam kicsit. 
Orvosnál voltam nemrég. Kivizsgáltak. Nem fájt semmi. Az orvosokat sem szeretem. Mégis elmentem. Megnyugtattak. Mégsem nyugszom. Édesanyádba a bizonytalanság költözött. Belém a félelem. Félek, hogy legyen időm. Szeretni. Veled lenni, Szofi. Mennyi időt töltünk majd együtt? Ez is egy reggeli gondolat. Ezt sem viszem szupervízióba. 
A telefonom megszólal. Nem keres senki. Az ébresztő jelzi, ébredni kell. Mosolygok. Jól átvertem. Lassan mennem kell. Várnak már rám. Leteszem a poharam, magamhoz veszem a kulcsaim és a következő pillanatban már egy piros lámpanál töprengek. Hogy jutottam ideáig? 
Léteznek reggeli gondolatok. Az éjjeli gondolatok gyermekeiként születnek. Nem hosszú életűek. Mélyről jönnek. Fájdalmasak. Aztán az ajtón kilépve elhalkulnak. A friss levegőt nem szeretik. Elhalkulnak, de nem tűnnek el. 
Holnap inkább este írok, kicsi lányom!

Drága Szofi!

A kanapénkon fekszem veled és az édesanyáddal. Az ő fejét nem látom. Tőled. Mindketten fekszünk, te magaslasz közénk. Felénk. Fej, mellkas, karok, ezek az enyémek. Majd te jössz. Elterülsz édesanyádon. A doktor azt mondta, még ennél is nagyobb leszel. Nem tudom elképzelni. Aztán mellkas, karok, fej, amelyek édesanyádhoz tartoznak. Ránézek megint. Az arcát keresem. Reménykedem. Reménytelen. Szofi, betemetted édesanyád. Elgondolkodom, hol van benne még hely. Biztos jó ez így? Kicsit aggódom, mikor meghallom a hangját! Még vízhangzik. Kevés a bútor. "Egy kicsit erősebben, Gábor"! A talpát masszírozom. Zokni is van rajta. Ezt kevésbé szereti, de most ezt dugja ide. Szerintem nem bír megfordulni. Általában a kezét szoktam, este, lefekvéskor. Egyik kezemmel neked írok, a másikkal meg vele foglalkozom. Ez mindig így lesz? Kellene egy kisfiú is. Akkor helyre billene az egyensúly. 
Este van. Nehéz napot zártunk. Ma édesanyád szerelt. TV állványt. Azt mondta alacsonyan van a TV. Szerintem a hasa van magasan. Nem lát tőled. Nekem jó. Amikor mellette fekszem, olyan mint a kocsiban a kéztámla. Egyébként büszke vagyok rá. Tudod, mióta új házban élünk, olyan mintha beköltöztünk volna egy bútorgyárba. A szalag meg végtelen. Korábban egy lakásban éltünk. Nem messze a Dunától. Most mindentől messze. De a levegő jó és a négyzetméter ár is. Szeretni fogod Szofi!
Az előbb beszélgettünk. Beszéltem hozzád. Egy hashoz. Furcsa dolog ez a terhesség. "Szofi, itt az apád!" Általában így nyitok. Ilyenkor te belerúgsz az anyádba. Ma még örülünk ennek. "Milyen napja volt az én kislányomnak?" Pont, mint egy randin. Nem tudok értelmesen beszélni. Milyen napod lenne? Gondolom eszel, iszol, csuklasz. Kinő a füled és kialakul az agyad. 
Megpuszillak. Illetve édesanyád hasát. Erre ő vakarózni kezd. Ez valami új nála. Viszket neki a terhesség. Azt mondja, kiszáradt a bőre. Ezt én nem értem. Mi történik odabent, Szofi? A vakarózást nem szereted. Ilyenkor a bordáját veszed célba. Egyébként most fejjel lefele vagy benne. "Nem veszélyes ez? -kérdezem édesanyád. Ő meg sem hallja ezt. Ma már nem. Pár hónapja talán már úton lettünk volna a kórhazba. "Doktor úr, a gyerek fejébe száll a vér. Segítsen!" - kérlelte volna az orvost. Ma már nem izgatja magát. Furcsa dolog ez a terhesség. 
Az eleje nehéz volt. Hét hónappal ezelőtt történt. Nyaraltunk a Balatonon. Utoljára a testvéreméknél. Édesanyád pisilni ment. Utoljára terhességi teszttel a kezében. Bement a mosdóba, majd kijött. Én a verandán voltam, az eget bámultam. Két csík kúszott be a szemem elé. Műanyagból. Annyira rózsaszínek voltak, amilyen ruháid neked sohasem lesznek. Ekkor tudtuk meg, hogy te létezel. Feküdtünk a fűben és az eget néztük. Olyan más volt, mint korábban.A neved folyamatosan változott. Voltál te Benjamin, Mozes, Dávid, Hanna, Janka...egészen a 12. hétig. Utána csak Hanna, Janka. Es végül Szofi. Megtaláltunk. De erről bővebben legközelebb! Édesanyád elindult. Vagyis majdnem. Nekikezdett elindulni. Segítek neki.
Jó éjt, Kicsilány!

Kicsi Szofi!

Furcsa dolgok történnek velem, mióta tudok rólad. Megváltozott a világ. Vagy én változtam meg, ahogy a világot látom? Nem tudom. Talán nem is fontos. Változás van és kész. Ma például szereltem. Bútort, neked! Na jó, nem sokáig, de szereltem. Ez olyan hihetetlen dolog, mint te!
Édesanyád ma rosszul aludt. Így indult a nap. Rád fogta. Rád! Érted ezt? Azt mondta rúgdostad a bordáját! Azon gondolkodtam, milyen lehet, mikor az ember bordájat belülről rúgdossák. A wc-n ülve is ezen gondolkodtam. Majd reggeli után. Közvetlenül indulás előtt is. Nem jöttem rá. Mégsem kérdeztem még egyszer. Ez a te és az édesanyád meccse. Rátok bízom. Nem szólok bele. A veséjére és a májára azért vigyázz! Furcsa dolgok történnek mostanában. 
IKEA-ban voltunk ma. Mi magyarok bukunk a svédekre. Te is fogsz! Ez a génjeinkben van. Szépek, kreatívak és több szinben kaphatók. Olcsó a lazac. És a vaniliafagylalt. Édesanyád utálja, én bírom. Örülnék, ha te is szeretnéd, de ezt rád bizzuk mindketten. Ebben már megállapodtunk. 
Abban is, hogy nálunk lesz hanuka és karácsony is. Vagyis karácsony és hanuka. Mi toleránsak vagyunk. És liberálisak persze. Elfogadók. Befogadók. 
Azért furcsa lesz egy fenyő a házban. Én jobb szeretem odakint a kertben. Barbár dolog kivágni. De a többség mást gondol. Elfogadom. Nekem ez lesz az első. A nagymamád Szofi majd az új kanapét dícséri, mikor elmegy mellette. Majd rám néz. Én nem nézek oda. De tudom, hogy néz. Mindketten tudjuk, mire gondol. De a szeretet a legfontosabb. Ámen. 
Az IKEA is más lett veled, Szofi. Eddig tele volt jó csajokkal. Most egyet sem láttam. Láttam viszont babákat. Ölben, kocsiban, apákra és anyákra csatolva. Én meg bámultam őket. "Láttad? És azt a kicsit? Nemár? Édesanyád idegeire megyek. De ő kemény nő. A törölközők teljesen immunissá teszik. " Gábor, a miénk lesz a legszebb". Ezt gyakran hallom tőle. Ilyenkor rád gondol, Szofi. Édesanyádnak igaza van. Szerintem is te leszel a legszebb. Nem biztos, hogy a legmagasabb. De a legszebb. Te különleges leszel. És a miénk.
Ma berendeztük a szobád, Szofi. Olyan, mint az anyatej. Minden fehér. Kiságy, pelenkázó, szekrény, csillár, parketta, ablakkeret, a párkányon a virágok. Édesanyád a lilákat kicserélte fehérre. Mintha a fák is fehérek lennének. Édesanyádnak biztosan lesz teje. Különben hogy asszimilálodna ebbe a környezetbe? 
A nagyapád sokat segített ma Szofi. Én béna vagyok. Tulajdonképpen neki köszönheted, hogy lesz min aludnod. Meg a szekrényed is. És a pelenkázod. Meg úgy általában. Jó ember, szeretni fogod. Nem egy ideges alkat. Mikor megtudta, hogy te leszel, ötvenkettőre emelkedett a pulzusa. A lánya a te édesanyád. De most nem zavarlak össze a családdal. Lesz időd megismerni őket. Meg úgyis mesélek róluk. Tudnod kell, hova érkezel.

Hamarosan írok

Drága Kislányom!

Mi még nem ismerjük egymást, ezért bemutatkozom neked. Az édesapád vagyok. Azért írom most e levelet, hogy ezt véletlenül se felejtsem el a későbbiekben. Titokban az édesanyádnak is leveleket kezdtem el írni. Vannak dolgok, amelyekre emlékezni kell. Magunktól ez gyakran nehezen megy. Ezért én írok. Mindent, ami bennem van. És ha majd felejtek, olvasok. Átélem azt, amit ezek nélkül a sorok nelkül nem tehetnék meg. 
Ahol te most vagy, oda ez a levél nem fog eljutni. De egyszer kérdéseid lesznek és válaszokat akarsz majd. Remélem így lesz! Mert ha igen, akkor ez azt jelenti, jó úton járunk édesanyáddal. Közel vagy, de még nem értünk meg rád. És te sem ránk. Várunk. Egymásra. 
Az édesanyád jelenti a világodat hamarosan. Tőle tanulod majd a legfontosabb dolgokat az életedben. Rácuppansz a csodaszép melleire és három óránként magadba szívod őt. Egyre többet és többet. Az izgatottságod fokozatosan szűnik majd. Nyugodt és békés leszel. Az édesanyád nagyon jó tanár lesz. Ezt ő még nem tudja. De én igen. Ő egy kicsit most aggódik. Arra kérlek téged, biztasd őt, ha már itt leszel. Szüksége lesz rá. Elég, ha csak rámosolyogsz vagy a szemeit keresed éjszakánként. Azokat szeretni fogod te is. Azokba szerettem bele. Huncutul meleg barnák. 
Velem kezdetben ritkábban találkozol majd. Ezért elnézésedet kérem. Megjelenek időnként szemeid látóterében egy-egy pelenkával a kezeimben. Ügyetlen leszek. Gyakran fogsz kinevetni vagy éppen sírsz miattam. Tehetetlenül hajolok majd feléd, fejemet vakarva. De megfejtelek idővel, csak legyél kicsit türelmes velem!
Édesanyád most jött meg a munkából veled együtt, ezért kicsit fel kell függesztenem az írást. Hamarosan folytatom. Kimegyek elétek a kocsihoz és köszöntelek titeket. Édesanyádat megcsókolom és te is kapsz egy puszit. Te azonban sohasem fogsz emlékezni erre.
Jelenleg ti ketten még egyek vagytok. Amikor édesanyádat csókolom még nem látlak, de már érezlek téged. Leginkább deréktájékon. A legédesebb fizikai akadály vagy, aki két embert nem hozhat közelebb egymáshoz.
Hét hónapja még nem tudtam rólad. Szóba kerültél már korábban, de akkor meg csak egy álom voltál. Egy autóban vagy épp séta közben bukkantál fel újra és újra. Próbáltunk ugyan egymásra koncentrálni, de te valahogy mindig közénk furakodtál. A gondolat, hogy te lehetsz az első pillanattól izgatott bennünket. Pedig akkor még mi votlunk egyek. Édesanyad és én. Mi álmodtunk meg téged es te teremtettél meg minket. Olyan gyorsan jöttél, mint amilyen hirtelen szerettem bele édesanyádba. Percekben mérhető módon. Vagy inkább másodpercekben. Mások vagyunk, mint a többiek. De ezt majd édesanyád elmeséli neked, nagyon sok éjszakát virrasztotok ti még együtt. Én meg alszom, de nagyon közel hozzátok.
Tegnap találkoztunk utoljára. Te meg én. Édesanyád kezét fogtam és izgatottan bámultunk téged. Nem sokat foglalkoztál velünk. Szerintem nem is tudtad, hogy leselkedünk utánad. Pedig ez a kedvenc hobbink. Kilesni és megfejteni téged. Hallgatni a szívverésed, nézni a buksid körfogatának változását, a pocakodat, a kezeidet, amivel az arcod takarod. Egy dimenzió választ el minket és a színek hiánya. De két hónap múlva ez a helyzet megváltozik. És veled együtt megváltozik minden.
Jelenleg azonban nincs más, csak a várakozás. Érintések és izgatottság. Együtt megélt esték, amelyeken még ketten takarózunk, de hárman merülünk álomba. 
Mi hamarosan találkozunk. Ott leszek, amikor jössz. Várlak majd és megölellek. Hallod majd a hangom és érzed az érintésem. Emlékszel majd rám, de nem tudod honnan vagyok oly ismerős. Csak sejtéseid lesznek, ki vagyok. Az édesapád vagyok Szofi.
Egy hét és újra írok lányom. Olyan gyorsan változik most minden. Nekem írnom kell és emlékezni, mert neked kérdéseid lesznek.