Drága Szofi, drága Szofim!

Most tettem le a telefont. Az édesanyáddal beszéltem. Azt mondta, még ne! Az órámra nézek. Kilenc órát mutat. Este kilencet. Egy sötét utcában parkolok, nem messze tőled. Hideg van már, az autó szélfédője gyorsan párásodik. A testem melege okozza. A kapucnimat a fejemre húzom és írok. Édesanyád hívására várok. Többet nem keresem már. Ha mehetek, majd úgyis szól. 

Húsz perce szálltam le egy futópadról. Ott, ahol dolgozom. Több, mint másfél órát futottam. Ez nekem sok, Szofi. Érted tettem. Előtte is hívtam édesanyád. Akkor szintén azt mondta, hogy még ne! És még nevetett is hozzá. Akkor döntöttem el, hogy másfél órát futok, fél helyett. Tizenöt kilométer lett a vége, de ez sem volt elég. Pedig a mosdóba is elmentem. Szaunáztam. És még olyan valakivel is beszéltem, akivel sohasem szoktam. Barátok nem lettünk. Ezek után indultam csak el. És hol vagyok most? Na hol, Szofi? Egy mellékutcában, három házzal lejjebb, mint te. Én didergek, ti meg buliztok.

A házunk jelenleg tele van nőkkel. Fiatalokkal és öregekkel. A nagymamáid is köztük vannak. Az én édesanyám az ünneplőjét vette fel. A fehér bútorokhoz öltözött. Hogy honnan tudom? Ő mondta. Tőlem kérdezte, hogy mibe menjen. Mintha ez téged annyira érdekelne, kislányom. Nem baj, neki fontos! 

Elképzelem az asztalt az étkezőnkben. Azt, amelyiket annyira féltem. Édesanyád is tudja, hogy érzek az asztal iránt. Az alátéteket még reggel kikészítettem neki. Mielőtt elmentem. Tehát ott áll az asztal és roskadozik a tiramisutól és a házi rétestől. Meggyes, mákos, túrós. Rajta van minden, amire édesanyád vágyik, Szofi. Egy pillanat! Megszólalt a telefonom. A kijelzőjére nézek. Az edesanyád az, Szofi. Valószínűleg indulhatok. Tiszta a terep. 

...

Éjfél felé jár már. Egyedül vagyok illetve a gólyás lufival, amelyik félig leeresztett. A csőrére az van írva: "it's a girl." Holnap felfújom ismét. Ezt neked is látnod kell! Vagy kilyukasztom. Még nem döntöttem el. Édesanyád már szuszog. Ilyenkor szeretem a legjobban. Mikor haza értem nem szerettem. Pohárnyomok az asztalon, cukormáz az alátéteken. Édesanyád összekevert valamit. Az én anyámat sem értem. Hogy nem vette észre? Ez neki már rutin.

Miután megnyugodtam, beszélgettünk édesanyáddal. Azt mondta, nehéz délután volt. Akkor még nem tudta, hogy tizenöt kilométert futottam. Az első vendég öt óra körül érkezett. Zacskóval a kezében. Majd szép sorban a többiek. Mindenki hozott magával valamit. Egy felsőt, alsót, eldobható pelenkát, cumit. Mindegy, csak rózsaszín legyen! Ez kicsit rémisztő egy olyan férfinak, aki szereti a sört. Hőmérőből példul három is akadt a nap végére. Kipróbálom. Hátha jó lesz nekem. Ezután végig kellett néznem mindent, amit kaptál, Szofi. Édesanyád nagyon feldobott állapotban volt. Szerintem ezért alszik most olyan jól. Miután megmutatta az utolsó rugdalózót is, felállt, adott egy puszit és azóta nem láttam. Csak a szuszogását hallom. En még maradok. Leszedem a díszeket a plafonról és elmosom az alátéteket. Aztán megyek és bebújok mellé. El sem mondtam neki, hogy tizenöt kilométert futottam ma.

Jó éjt, kicsi lányom.