Drága Szofi, drága Szofim!

Tőlem balra ül Iván, mellette Bálint. Jófej, kedves srácok. Iván vezetett, az ő autójával jöttünk. Lassított,majd gyorsított a tábláknak engedelmeskedve. És a ködnek. Attól nagyon félt. Én bátrabb vagyok. Mellette ültem. A többiek szavazták meg. Megtiszteltetés. Hárman szorongtak hátul. Bálintot már említettem. Aztán Eszter és Niki. Egyik szőke, másik barna. A kocsiban pont fordítva voltunk. Én előttük, ők mögöttem. Most a hajuk majdnem a számba lóg. Egyébként mindenki előttem van. Én ülök leghátul. Ezt megszoktam korábbról. Egyedül az zavar, hogy messze van a bejárati ajtó. Emiatt kissé szorongok. Viszont senki sem lát, ahogy neked írok, Szofi. Ez most a legfontosabb. Sokkal inkább, mint a csecsemőkutatás. Egy osztályteremben vagyunk Pécsen. Inkább Pécsett! Ezt sohasem tudom. Tanulunk. Kilinikai szakpszichológiát. Én vagyok a legöregebb a teremben. És talán a leginkább jóképű. A pszichológus fiúk általában nem azok. A lányok meg kifejezetten nem szépek. Ezt a levelet azért ne mutasd meg kérlek senkinek, Szofi! Soha! Ki tudja? Te biztosan nem leszel pszichológus! Te szép leszel! Édesanyád is az! A legszebb, akit valaha láttam. Ma egész nap tanulunk. Sokat okosodom. Ezt szeretem. És nagyon hamar el is felejtem. Ezt kevésbé. 
Tegnap későn értünk haza édesanyáddal. Nem volt több négy foknál. Guszti a szokott helyén várt minket. Megkocogtattuk a szarvait és beléptünk a házba. Mintha megmozdult volna. Intettem is édesanyádnak. Ő nem vette észre. Egyre közelebb érezzük magunkhoz Gusztit. Hosszú napunk volt ma. Edzéssel zártuk. Egy barátunk termében voltunk. Fiúk, lányok vegyesen. Édesanyád és én is beálltam. Annyi súlyt emeltünk, amennyit csak tudtunk. Összeadtam a végén. Én öt tonnát bírtam. Az édesanyád 5 kilót. Korábban kisebb volt a különbség. Veled együtt nagyobb. Ez a terhesség egyik biztos jele. Tudom. Jelenleg nem szeretsz sportolni, Szofi. Sebaj, ez később változni fog. Kimutatták az ultrahangon is. A doktornő biztosan erre gondolt, mikor a formás karodat és vállaidat mutogatta. Elképzelem, ahogy közösen futjuk le a maratont vagy megcsinálunk több száz fekvőtámaszt, húzódzkodást. Milyen jó is lesz! Édesanyád nem teljesen gondolja így. Ő Is szereti a sportot, de inkabb táncolni és ritmikus gimnasztikára vinne. Nem értem édesanyád, Szofi. Ezek annyira lányos dolgok.
Tegnap a nagyszüleidnél ebédeltünk. Szeretek ott lenni. Rántott csirkét ettünk, a kedvencemet. Nem mertem megkérdezni a nagymamád, hogy miattam csinálta-e, mert ott volt a sógornőm férje is. Mi van, ha ő gyűlöli a rántott csirkét? Szerintem egyébként miattam csinálta. A kedvemben akart járni. Azért megkérdezem majd titokban tőle. Programokat egyeztettünk. Családiakat. Lesz közös céges vacsora, karácsony, újévi síelés. Mit keresek majd a céges vacsorán? Lehet, hogy állásajánlatot kapok az apósomtól? Mennyi pénzt kérjek? Az első ajánlatot biztosan nem fogadom el. Alkudni fogok. Es 13. vagy 14. havi fizetést. Extra bónuszt és céges kocsit. Meg telefont, előfizetéssel. És sok szabadnapot, amiket veled fogok tölteni, Szofi! Teljesen magába szippantott az édesanyád családja. Egyáltalán nem bánom, nagyon szeretem őket. Meg az enyémet persze. Ezt néha nem érzik, pedig így van. A sógornőm férje még disznóvágásra is elhívott. Egészen elbizonytalanított. Ingyen húst!? Ezt a másik nagymamádnak sohasem mondom el. Biztosan kitagadna.
Szeretlek Szofi!