Drága Szofi, drága Szofim!

Karácsony reggele van. A második reggele. És az első közös, második reggele édesanyáddal. A karácsonyfa tövében fekszem a nappaliban. Két menorával és egy fából faragott zsidó rabbival egyetemben. Az öreg valami vizeshordókat cipel a nyakában, miközben nagyon békésnek tűnik. Szarik ő mindenre. Ábrahám rabbi, olvasom alul. Igazi multi kulti kicsiben. A gyergyákat a legjobb barátomtól kaptam. Gyulának hívják, mi csak Gyuszinak. Hamarosan megismered majd őt is, Szofi. Ő olyan nagybácsiféléd lesz. 

Nem szeretem a karácsonyt, Szofi! Nem azért, mert zsidó vagyok, hanem azért, mert a karácsony nem elég keresztény. Ez így butaság! Nekem az emberekkel van bajom. Azokkal a techalottakkal, akiket pillanatokra megbódit a tűlevelek és a halászlé illata. Azokkal, akik gyűlőlnek, uszítanak, majd pár napra szeretni akarnak. Mert karácsony van. Számukra ez a feloldozás pillanata. Hiszik, hogy szerethetnek és szerethetők. Én nem hiszek nekik. Egy divat zsidó vagyok! Egy divat keresztény országban. Én tudom ezt. Ők nem tudják. Kinevetem őket, miközben sírni szeretnék. Szeretni gyűlnek, de képtelenek rá. Kicsit sajnálom is őket. Nem minden az ő hibájuk. 

Talán nem is neked írom ezt a levelet most, Szofi. Vagy nem csak neked. Mindenkinek vagy csak magamnak. Nem is számít.

Feltápászkodom az öreg rabbi mellől, aki magában mosolyog az én vergődésem láttán. Sokkalta bölcsebb ember lehetett, mint én valaha is leszek. Bekapcsolom a rádiót, reggelihez készülődök. Karácsonyi dalok szólnak. Hagymás-sonkás rántottát készítek édesanyádnak és neked. Ez számít csak igazán. Rajtad gondolkodok, miközben hallom, hogy édesanyád felkapcsolta a fürdőszobában a villanyt. Pisilni fog. Előkészítem a hagymát és elkezdem felvágni. Sírni kezdek. Még az is lehet, hogy a hagymától van. Visszatérnek a gondolataim hozzád, Szofi.
Veled máshogy lesz. Téged úgy nevelünk majd, hogy értékeld a másikat. Olyannak, amilyen! Kutasd a másságát! Minket az hoz lázba, édesanyáddal! Ne félj, ha olyat látsz majd, ami nem tetszik vagy nem érted! Sokszor lesz majd ilyen. Ettől az még lehet jó! Sokan ezt nem értik manapság. Ne azt nézd honnan jön, csak kísérd az útján! Ne akard megváltoztatni, csak elfogadni! Ez lesz a mi örökségünk neked, kicsi lányom. Ha ezt elfogadod tőlünk jó, ha nem, akkor más utat válsztasz majd! A rántottának azért biztosan örülsz! Remélem így lesz.

Csókol szerető apád!